Csak 8 éves...
2011.11.08. 21:10Már nem fáj...
2011.10.03. 19:41
Minden versemben
Azt olvashattad, mennyire Szeretlek,
Azt, hogy mennyire boldoggá tetted Szívemet.
Most pedig darabokra tépted,
Mintha sosem lett volna a Tied!
Úgy érzed nem szerettelek eléggé?
Nem bíztam benned?
Nem adtam neked az életem?
Pedig mind a Tiéd volt egy életre,
Te eldobtad mindezt. Megérte?
Miért jó látnod, hogy szenvedek?
Hogy minden pillanatban könnyeim nyelem?
Miért törted össze a szívem,
Mely mindig hűen csak Téged szeretett?
Miért tetted ezt velem?
Már zokogok.
Némán előtted állok,
Hirtelen a könnyeket s a némaságot
Határtalan fájdalom, s sikoly veri fel.
Majd halkan elbúcsúzom tőled egy "Szeretlek-kel
Maradj velem.
2011.10.03. 19:39Ha már nem szeretsz, kérlek, mond meg,S könnybe lábadt szemmel, engedlek majd el.De ha szeretsz, kérlek, szorítsd mindig két kezem,
S soha ne engedj el engem,Mert én Örökké szeretni foglak, Kedvesem!
Kérlek...
2011.10.03. 19:38Soha nem kértem sokat, Mindig csak parányi apróságokat.
S most is csak néhány apró dolgot kérek Tőled,
Nem sok dolog ez hidd el,Én csak arra kérlek:
Ne adj okot hogy kételkedjek,Arra hogy féljek tőled.Ne adj okot arra hogy sírjak érted .S a legfontosabb amire kérlek,Ne adj okor arra hogy gyászolnom kelljen Téged.
Vallomás
2011.10.03. 19:38
Nélküled csak egy test vagyok, mely agy nélkül mozog,Nélküled csak egy üres ember vagyok,Melyben szív nem dobog.
Ha velem vagy, van értelme annak ami vagyok,Ha velem vagy, van kit szeretni tudok.
Ha érzem illatod, ha hallhatom hangod,
Szívem hevesen dobog.
Ha látom két szemed, s érzem érintésed,Szívem láng lobban,S mikor megcsókolsz,Érzem, végleg Tiéd lettem.
♥
2011.10.03. 19:36Mit ér a szerelem,Ha téged senki sem szeret?Mit ér az élet,Ha téged senki észre sem vesz?Mit ér a halál,Ha utána nem sírnak érted?Mit ér a földön bármi is,Ha csak szomorúság, s bánat övezi?Szeress, még ha nem is szeretnek viszont! Élj, még ha észre sem vesznek!
S bátran halj meg, még ha nem is sírnak érted,Mert mindig lesz valaki, akinek szíve titokbanA tiédet keresi untalan!Mert van valalaki, aki titokban mindig mögötted lesz,S figyeli minden lépésedet,S Ő lesz az aki könnyes szemmel sírodra virágot tesz.
Egy lány naplójából...
2011.10.01. 23:49Kedves Naplóm!
Miért van az hogy mikor megtalálom a boldogságot, valami tönkre teszi?Miért van az hogy már törött szívemet még apróbb darabokra lehet tőrni? Eddig tudtam őszintén nevetni, most pedig minden egyes apró mosolyomban látszódík a fájdalom.
Körbenézek és nem látom mást csak rajtam röhögő arcokat, mindenki látja mennyire fáj, mindenki engem figyel miközben lassan hullok térdre és zokogok. Minden ember csak egy szánalmas kis senkit lát bennem, mert hagyom hogy ennyire elragadjon mind az mi egykoron a boldogságot jelentette.
Nincs ki fogja kezem, és felsegítsen. Csak ülök a sötétben az ördögi arcok körének közepében. Szárnyaim véresek, menekülnék, de félek. Szívem hevesen ver, szememből ismét könny bukkan fel. Mit tegyek vajon merre menjek?
A sok rémes arc közül felbukkan egy nyugodt kedves mosoly. Látom közeledik, óvó kezét nyújtja felém. Próbálom Őt elérni, de minél közelebb próbálok hajolni annál messzebb megy. Mostmár tudom, végleg elvesztem. Innen már Ő sem menthet meg. Eltűnt végleg és én magamra maradtam. Az arcok egyre távolodnak. Már ők sem röhögnek rajtam. Már csak az üres sötétvég vesz körül, átjár a rémület s a kín, lassan leereszkedek, majd zuhanni kezdek.
Hatalmas vörös lángok zárnak egy kör közepébe, hol a fájdalom még keservesebb. Felállok s a lángok gyűrűjébe vetem testem, s hagyom hogy végleg felemésszen.
Hiányzol. =( ♥
2011.10.01. 23:48Várom a pillanatot mikor újra elém lépsz, rám mosolyogsz, kérsz, majd ismét elmész. Hiányzik ez a fajta kedvesség. Arcodon sosem láttam könnyeket, sem borzongató félelmet. Mindig csak mosoly ült rajta. Ó hová tűnt az Ő kedves arca?
Miért nem mosolyogsz rám többé? ... csak ülök némán, s halkan kérdem én: Miért nem maradhatott még?! Ahogy a fényképét nézem, lassan peregnek a könnyek, felidézném a hangját, de már nem cseng oly szépen. Nézem a képet, s látom mosolyogsz, de nem úgy mint régen. Arcodon most fájdalom ül, nem látom hogy boldog lennél. Mintha szemedbe könny szökne, pedig csak a képed nézem.Nem tudom visszafolytani a könnyeket, gyomromban szoros csomó keletkezett. Zokognék, és érted kiáltanék, ha meg is hallod, visszatérnél?! Elmennék érted bármerre is jársz, megfognám kezed és vissza vezetnélek. Szeretném hinni hogy ismét találkozunk, hogy visszatérsz és kérőn mosolyogsz rám. Bánom hogy sosem mutattam, igen is fontos vagy. Bánom hogy sokszor bántottalak, és Te akkor is csak az rám nevettél. Bármit megtennék csak hogy megváltoztassam a jelent, de nem tehetek semmit sem, csak ücsörgök egymagam, képed szívemhez szorítom, mintha átölelnélek, s halkan "füledbe" súgom: Szeretlek.
Magány.
2011.10.01. 23:46
Kedves naplóm!Fáj hogy ott hagytam mindent, bár semmi nem volt az enyém. De ott hagytam. Végül is nem bánom, itt most szabad vagyok. Nincs senki aki megmondja mit tegyek, aki helyettem alakíthatja az életem. A magam ura vagyok. És ezt élvezem. Napról napra úgy érzem, megtaláltam a helyem. Csend van, nyugalom. Senki nem zavar. Végre, Egyedül...lehetek.
Olyan csodás, kis patak parton ücsörögve, a nap átszűrödik a fák lombjai között, madarak dalát hallgatva nézem ahogy az apró kis kavicsok a vízbe pottyannak és gyűrűket fonnak maguk köré. Egyszerűen tökéletes. Éjszaka csak a hold fénye világítja be a kicsiny kis erdőt, csillagokat lesve utazom a múltba. Nem mintha hiányozna, csak elgondolkodom azon, miért nem jöttem el korábban? Miért nem kezdtem el itt az életem előbb? Itt mindenem meg van... kivéve...egy ember, egy társ. Akivel beszélgethetnék, akivel megosztok minden élményt. Akivel együtt nézhetem éjjel a csillagos eget, akivel a patak parton csendben ücsöröghetnék.
A hold ismét rám világít, nem hallok zörejt, sem éneket, látom ahogy a csillagok lassan potyognak a föld fele...Vagy mégsem? Mostmár érzem, Könnyeim hullanak a hold fényében. Rá kellett hogy jöjjek,nincs senkim sem , már a madarak sem dalolnak nekem. Csak a magányos szelet hallom ahogy sír, mert ő is egyedül járja az útját, magányban, pont úgy mint Én.
Szakítás
2011.10.01. 23:41
Lágyan süvít a szél.
A telihol egy új jövőt ígér.
A csillagok s az ég
Egy új éneket zenéél.
Ott hol a tenger lágyan nyúlik el.
Ott hol a szív egy másikra lel.
Ott álltunk kéz a kézben,
Méllyen a szemedbe néztem...
Láttam könny fut végig arcodon,
Fájt a szó, de ki kellett mondanod.
A könny gyorsan lepergett álladon,
Szemedből nem tükröződött a fájdalom.
Miért mond miért nem volt jó neked?
Mind az mit adhattam neked!
Miért kell kínoznod ígyis összetört szívemet,
Mely mindörökké csak is Téged szeret.
Némán álltál előttem,
Szememből csak a könny pereg.
Te meg csak bambán néztél,
Semmit sem tettél.
Megfogtam a kezed,
S kértem hogy búcsúnka egy csókkal pecsételd meg.
Álltál továbbra is némán,
Szemedből láttam: nem fáj.
A szél szomorú hangon mesél,
A hold nem ragyog oly szépen többé.
Nincs többé dal melyet az éj a csillagokkal zenél.
Nincs többé értelme hogy új napra ébredjek.
Ó mond hogy visszatérsz hozzám,
Hogy ismét gyengéden ölelsz át.
Vágyom a csókodra minden éjszakán.
De tudom, többé már nem bújhatsz hozzám.
Megszorítottad kezem,
Lassan léptél közelebb.
Ajkad lágyan enyhez tapadt,
S láttam szemeid, melyek könnybe lábadtak.
Tudtam ez a végső búcsúnk csókja,
Szorosan beléd kapaszkodtam.
Az időt megállítottam volna,
De tudtam ha szeretlek szabadon kell engedjelek.
Többé nincs kit át öleljek,
Nincs kinek szívem dallamát énekeljem.
Többé nem vagy már mellettem,
Itt az idő, el kell engedjelek.
Egyedül álltam, a hullámokba meredten,
Lassan könnyszökött szemembe.
Szívem magaddal vitted,
Többé vissza nem kérhetem!
Arra kérlek vigyázz rá Kedvesem,
az a szív örökké érted él.
úgy érzem mér nincs értelme élnem,
Elhagytál, Eldobtál. Semmim nincs többé.
Lassan lépkedtem előrébb,
S vártam hogy a hullámok végleg elnyeljék,
A szívnélkül maradt gyenge testem,
Melyet neked adtam, de te eldobtad
Már a tenger része vagyok,
Ő befogadta azt mit te olya könnyedén elengedtél.
Történet♥
2011.10.01. 23:36Volt egy lány úgy vélte élete annak a pontjára érkezett mikor már nincs miért kűzdenie. Felakarta adni az életét, eldobni mint azt ami eddig történt. Fájt neki a múlt, a jelen, nem tudta mit tegyen. A halált választotta. Felkészült, már nem félt semmitől. Csak a marcangoló régi képektől. Mikor megjelent Ő kiben megtalálta az életet s a boldogságot! Tudta már van miért harcolnia! Szerelembe esett! Tudta Ő az kit soha el nem enged! Éveken állt szerették egymást, boldog pillanatokat éltek át.Míg nem egy szörnyű balesetben a lány szőrnyű sebeket szerzett. Szerelme végig mellette volt a balesetben, ő nem sérült meg, mert a lány testével védelmezte. Kórházba került. Kómában feküdt. Kedvese minden nap vele volt, beszél hozzá, kérlelte ébredjen, de a lány nem felelt.Egy napon a lány szerelme nem jelent meg.Másban talált boldogságot, míg kedvese kómában feküdt a kórházban.A lány hónapokig ott feküdj egyedül, s állapota egyre romlott.Kedvese az új szerelmével boldogan éldegélt, s még csak sejtelme sem volt arról: Igaz szerelme haldokol....A fiú kapcsolata tönkrement. Új kedvese elhagyta, egy másik fiúval csalta.Nem érzett bánatot, sem vágyat a lány után. úgy gondolta, jó kaland volt ez számára.Egy nap a kómában fekvő lány Édesanyja levet küldött a fiúnak." Szomorú hírt kell közöljek,Lányom nem ébred fel a kómából,Az állapota egyre romlott,Nem ébred fel, és nem is fog többé."A fiú megjelent a temetésen, hátul elrejtőzött, senki ne lássa őt!Mikor véget ért a ceremónia, egy szál vörös rózsát helyezett a lány sírjára.Lassan könny szökött a szemébe, és belegondolt lehet még élne ha vele maradt volna és segített volna a harcban. De ő elhagyta, nem volt mellette, nem láthatja többé. Elveszítette.Ráborult a sírra, zokogva kérlelte bocsásson meg Neki halott kedvese.Teltek a napok, a hónapok, a fiú nem tudta mitévő legyen, elvesztette eszét. Tudta többé nem lehet boldog, hisz akit igazán szeretett elveszítette. Nincs többé mellette, nem fogja többé kezét, majd eszébe jutott...Kedvese megmentette életét! Ekkor kitört belőle a zokogás, tudta mellette lett volna a helye, de elhagyta egy ostoba kaland miatt. Úgy érezte utána kell mennie. Hogy a túlvilágon ismét együtt éljenek, boldogan s békésen.Erőt vett magán, s elindult végső útján. Egy levelet hagyott hátra szüleinek, miben megköszönte a sok boldog évet amíg nevelték és szerették. A fiú kiment közös helyükre ahol éjszakákat töltöttek, leült egy padra s e szavakkal búcsúzott az élők közül: " Várj meg Kedvesem, Követlek! "A fiú is eltávozott, a lány mellé temették földi testét. Most már biztos, Örökké együtt lesznek, s lelkük békében, boldogságban élhet!
Bemutatkozás
2011.10.01. 23:06
Nos ez első bejegyzésem egy gyors "bemutatkozás" szerű szövegecske lenne. Az irományaim nagy részét érzelmileg átéltem. De vannak melyeket másokból merítek, azaz más fájdalmát írom le. Nagyon sok történettel, versel mozgattam már meg embereket. Olyanokat is akik soha nem gondolkodtak el olyasmiken amiket én írni szoktam. Remélem elnyeri a tetszéseteket, de ha nem tetszik én azt is elfogadom. A negatív kritika a legjobb építő kritika. :) Nagyon jó olvasást kívánok Minden kedves látogatónak. :)
Kiss:Hachi♥