Volt egy lány úgy vélte élete annak a pontjára érkezett mikor már nincs miért kűzdenie.  Felakarta adni az életét, eldobni mint azt ami eddig történt. Fájt neki a múlt, a jelen, nem tudta mit tegyen. A halált választotta. Felkészült, már nem félt semmitől. Csak a marcangoló régi képektől. Mikor megjelent Ő kiben megtalálta az életet s a boldogságot! Tudta már van miért harcolnia! Szerelembe esett! Tudta Ő az kit soha el nem enged! Éveken állt szerették egymást, boldog pillanatokat éltek át.Míg nem egy szörnyű balesetben a lány szőrnyű sebeket szerzett. Szerelme végig mellette volt a balesetben, ő nem sérült meg, mert a lány testével védelmezte. Kórházba került. Kómában feküdt. Kedvese minden nap vele volt, beszél hozzá, kérlelte ébredjen, de a lány nem felelt.Egy napon a lány szerelme nem jelent meg.Másban talált boldogságot, míg kedvese kómában feküdt a kórházban.A lány hónapokig ott feküdj egyedül, s állapota egyre romlott.Kedvese az új szerelmével boldogan éldegélt, s még csak sejtelme sem volt arról: Igaz szerelme haldokol....A fiú kapcsolata tönkrement. Új kedvese elhagyta, egy másik fiúval csalta.Nem érzett bánatot, sem vágyat a lány után. úgy gondolta, jó kaland volt ez számára.Egy nap a kómában fekvő lány Édesanyja levet küldött a fiúnak." Szomorú hírt kell közöljek,Lányom nem ébred fel a kómából,Az állapota egyre romlott,Nem ébred fel, és nem is fog többé."A fiú megjelent a temetésen, hátul elrejtőzött, senki ne lássa őt!Mikor véget ért a ceremónia, egy szál vörös rózsát helyezett a lány sírjára.Lassan könny szökött a szemébe, és belegondolt lehet még élne ha vele maradt volna és segített volna a harcban. De ő elhagyta, nem volt mellette, nem láthatja többé. Elveszítette.Ráborult a sírra, zokogva kérlelte bocsásson meg Neki halott kedvese.Teltek a napok, a hónapok, a fiú nem tudta mitévő legyen, elvesztette eszét. Tudta többé nem lehet boldog, hisz akit igazán szeretett elveszítette. Nincs többé mellette, nem fogja többé kezét, majd eszébe jutott...Kedvese megmentette életét! Ekkor kitört belőle a zokogás, tudta mellette lett volna a helye, de elhagyta egy ostoba kaland miatt. Úgy érezte utána kell mennie. Hogy a túlvilágon ismét együtt éljenek, boldogan s békésen.Erőt vett magán, s elindult végső útján. Egy levelet hagyott hátra szüleinek, miben megköszönte a sok boldog évet amíg nevelték és szerették. A fiú kiment közös helyükre ahol éjszakákat töltöttek, leült egy padra s e szavakkal búcsúzott az élők közül: " Várj meg Kedvesem, Követlek! "A fiú is eltávozott, a lány mellé temették földi testét. Most már biztos, Örökké együtt lesznek, s lelkük békében, boldogságban élhet!