Lágyan süvít a szél.

A telihol egy új jövőt ígér.

A csillagok s az ég

Egy új éneket zenéél.

Ott hol a tenger lágyan nyúlik el.

Ott hol a szív egy másikra lel.

Ott álltunk kéz a kézben,

Méllyen a szemedbe néztem...

Láttam könny fut végig arcodon,

Fájt a szó, de ki kellett mondanod.

A könny gyorsan lepergett álladon,

Szemedből nem tükröződött a fájdalom.

 Miért mond miért nem volt jó neked?

Mind az mit adhattam neked!

Miért kell kínoznod ígyis összetört szívemet,

Mely mindörökké csak is Téged szeret.

 Némán álltál előttem,

Szememből csak a könny pereg.

Te meg csak bambán néztél,

Semmit sem tettél.

 Megfogtam a kezed,

S kértem hogy búcsúnka egy csókkal pecsételd meg.

Álltál továbbra is némán,

Szemedből láttam: nem fáj.

A szél szomorú hangon mesél,

A hold nem ragyog oly szépen többé.

Nincs többé dal melyet az éj a csillagokkal zenél.

Nincs többé értelme hogy új napra ébredjek.

Ó mond hogy visszatérsz hozzám,

Hogy ismét gyengéden ölelsz át.

Vágyom a csókodra minden éjszakán.

De tudom, többé már nem bújhatsz hozzám.

 Megszorítottad kezem,

Lassan léptél közelebb.

Ajkad lágyan enyhez tapadt,

S láttam szemeid, melyek könnybe lábadtak.

 Tudtam ez a végső búcsúnk csókja,

Szorosan beléd kapaszkodtam.

Az időt megállítottam volna,

De tudtam ha szeretlek szabadon kell engedjelek.

 Többé nincs kit át öleljek,

Nincs kinek szívem dallamát énekeljem.

Többé nem vagy már mellettem,

Itt az idő, el kell engedjelek.

Egyedül álltam, a hullámokba meredten,

Lassan könnyszökött szemembe.

Szívem magaddal vitted,

Többé vissza nem kérhetem!

Arra kérlek vigyázz rá Kedvesem,

az a szív örökké érted él.

úgy érzem mér nincs értelme élnem,

Elhagytál, Eldobtál. Semmim nincs többé.

Lassan lépkedtem előrébb,

S vártam hogy a hullámok végleg elnyeljék,

A szívnélkül maradt gyenge testem,

Melyet neked adtam, de te eldobtad

Már a tenger része vagyok,

Ő befogadta azt mit te olya könnyedén elengedtél.