Minden versemben 
Azt olvashattad, mennyire Szeretlek, 
Azt, hogy mennyire boldoggá tetted Szívemet. 
Most pedig darabokra tépted, 
Mintha sosem lett volna a Tied! 

Úgy érzed nem szerettelek eléggé? 
Nem bíztam benned? 
Nem adtam neked az életem? 
Pedig mind a Tiéd volt egy életre, 
Te eldobtad mindezt. Megérte? 

Miért jó látnod, hogy szenvedek? 
Hogy minden pillanatban könnyeim nyelem? 
Miért törted össze a szívem, 
Mely mindig hűen csak Téged szeretett? 
Miért tetted ezt velem? 

Már zokogok. 
Némán előtted állok, 
Hirtelen a könnyeket s a némaságot 
Határtalan fájdalom, s sikoly veri fel. 
Majd halkan elbúcsúzom tőled egy "Szeretlek-kel